A legendás, 1973 óta létező vonósnégyes november 7-én, szerdán este fél 8-kor ad koncertet a Művészetek Palotájában.
Diákoknak állójegy 200 forintért kapható fél 7-től (az első 100 jut be, érdemes hát egy picit korábban odamenni)!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
A kortárs egyveleget játszó Kronos Quartet koncept-koncertje különböző nagyon-nagyon távoli népek zenéit hozta el nekünk.
Érdekes volt, annál semmivel nem több. Sőt, tulajdonképpen néha (sokszor) eléggé untam magam. A mellettem lévő lány elaludt, és az udvarias, ám gyér tapsokból úgy tűnt, nem velem van a baj.
Pedig igazán egzotikus volt a felhozatal: volt itt iraki, iráni, indiai, azeri, núbiai, etióp, argentin, német, kazah, török, üzbég, vietnami, új-zélandi és kanadai népzene. Ennél távolabbi, egzotikusabb vidékekre nem kalauzolhattak volna minket, mégis unalomba fulladt az egész. Nemhogy felismerni, de mégcsak megkülönböztetni se tudtam a darabokat egymástól, hiába volt pársoros leírás mindegyik számhoz.
Hogy mégis maradtam a szünet utánra, annak több oka is volt. Egyrészt a nem telt ház miatt a 200 forintomért a 3. sorban kaptam helyet, és ezt a luxust nem szivesen adtam volna fel. Másrészt az első rész utolsó két száma reménykeltő volt. Egy német indusztriális népzene keretében a zenekarvezető, David Harrington sámánná vált pár percre (dobjában homokot pergetve transzban német szavakat köpködött), majd A forrás filmzenéjük egy száma csendült föl erős elektronikus zenei alappal, ez végre ütött.
A második felvonásban azonban teljesen csalódnom kellett (a szünetben amúgy többen elmentek), egymást érték a káoszosnak, unalmasnak, öncélúnak tűnő (bár biztos hatalmas technikai felkészültséget igénylő) darabok. Ekkorra rájöttem: a Nuevo albumukon megismert játékosság és humor hiányzik a produkcióból.
Igazi kontaktus sem volt a zenekar és a közönség közt - jó, nyilván nem egy Rolling Stones-szerű show-t vártam, de a kétszámonkénti "Thank you!" és a következő szám felkonferálása nekem kicsit kevés volt. Harringtonnak (egyedül ő beszélt - mintha zavarban lett volna, folyamatosan a mikrofonját csavargatta) egyetlen egy személyes megjegyzése volt, amikor fapofával közölte, hogy mennyire el van ragadtatva, hogy "Bela Bartok" hazájában játszhatnak.
Talán emiatt a megjegyzése miatt is reméltem titkon, hogy a ráadásban meglepnek minket egy Bartók-feldolgozással. Hiú ábránd volt, helyette kaptunk egy Jimi Hendrix-et, melyet - mivel nem ismertem - káoszkavalkádnak ítélve, nem tudtam értékelni. Második visszatapsolásuk után viszont sok mindent jóvátettek: előbb a (Sarah Brightman feldolgozásában ismert, ámde eredetileg magyar (ld. Seress Rezső!)) Gloomy Sunday-t, majd - legnagyobb gyönyörűségemre - egy Sigur Ros-számot, a Flugufrelsarinn-t játszották el nekünk.
Végülis profik: az egész koncert alatti érdektelenségem dacára végül elégedetten mentem haza. Ennél több nem is kell.
ezt most nem kellett volna leirnod... mikrol maradok le :(
szerettem volna belinkelni egy youtube videot a gloomy sundayhez, amit regebben lattam, de azota legalabb az 5. feldolgozast hallgatom, es nem tudok donteni. Amugy nekem nagyon tetszik, hogy leirtad az elmenyedet, akar onallo post is lehetett volna, mert eszre sem vettem igy eddig.
Megjegyzés küldése