Várpalotán, május 9-10-11.
Ha most regisztrálsz a honlapon, három napos bérletedet 975 forintért (!) veheted át Budapest több pontján.
Részletes program a honlapon, ízelítőül a szombati kínálatból: Quimby, Colorstar, Belga, PUF, HS7, Zagar.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Pannónia Fesztivál - Muhaha
Tökéletes marketingfogással csábított le minket Várpalotára e szezonnyitó fesztivál(ka): a 3 napos bérlet mindössze 975 forintba került. Jóllehet minket kizárólag a szombati nap érdekelt, még így is több mint méltányos az árképzés, gondoltuk.
Nosza, regisztráltunk gyorsan a honlapon, szóltunk minden ismerősnek, legyünk jó sokan. Aztán szép lassan mindenki visszamondta, végül G-kel négyesben mentünk le kocsival, 24 órára: szombat délutáni érkezés, fesztiválozás, Bakonyoszlopon alvás, vasárnap délelőtti hazaautókázás.
Megérkezve a helyszínre, meglehetősen naívan és jóindulatúan (nocsak!) szemléltük elsőre a fesztivált. A címbeli muhahát mindenesetre a rendezvény maximálisan kiérdemli. Lássuk sorra, miért is.
Az olcsó belépő rengeteg tőlünk idegen külsejű egyéneket vonzott (értsd: igénytelen rokker gyerekek és pánkok hada, nem beszélve a sok bőrszerkós motoros fazonról), akiknek a nyomasztóan magas aránya kissé feszélyezett minket.
Az egész terület nem volt nagyobb, mint a Nagy-Rét. Kérdezgettük is egymástól hitetlenkedve: ennyi lenne? A koncerteken kívűl nem találtunk túl sok szórakozási lehetőséget, úgyhogy aki - előrelátóan, vagy mert már tavaly is részt vett a fesztiválon - nem hozott magával tollast/frizbit/kártyát, gyakorlatilag unatkozhatott. A vásári dodzsemhez ugyanis bombát kellett volna innunk, a vízifocihoz meg csapatba kellett volna verődnünk Gvel (úgyhogy inkább csak kívűlről nevettünk a nagy eséseken), és ennyi. Nem vicc. Sehol egy csocsó, vagy röpipályák, vagy civilsátrak (ja de, volt egy Palotai Turul Egyesület nevű sátor :D), semmi.
Esetleg ihattál-ehettél. Bónokért (hogy a standoknál a kiszolgálóknak ne kelljen vesződniük a visszaadással? hogy a végén ne tudd pont levásárolni a bónokat, ezzel elesve fejenként egy-két száz forinttól?). Így kétszer állhattál sorba: először, hogy a pénzedért kapj cserébe papírbónokat, másodszor, hogy a bónjaidat beváltsd a 250 forintos sörre, amiben e 3 napra többségbe került a víz. A kaják még felháborítóbban borzalmasak voltak: egy darab cég kajáját ehetted egy központi helyen (minden általam ismert fesztivál kulináris sokszínűségével szöges ellentétben), ha kiálltad a következő három próbát: 1. rászánod magad, hogy kidobj 800 forintot egy nem túl vonzó kolbászkáért, 2. nem ájulsz el a sátorba belépve a rád törő meleg+kajaszag+izzadságszag kombótól és 3. kivárod a 20-25 perces sort, míg végre megkapod a vacsorádat. (Ekkorra már rég mennék ki a szabadba, leszarom az éhségem, de hát ekkorra már annyit fáradtunk, pont a finisben adnánk fel? Ugye, ugye..) Ja, és nem mellesleg a 2. számú színpad is ugyanebben a sátorban volt. Nem cseréltem volna a fellépőkkel..
No de elvégre a koncertek miatt mentünk le! Azok rendben voltak. Legalábbis az a kettő, ami igazán érdekelt (mert hát a ColorStar, a Zagar, a PUF, vagy a Belga koncertje annyira nem tűnt kihagyhatatlannak). Hobót még sosem láttam fesztiválon játszani, ugyanis bár az utóbbi két évben Szigeten is (újra) kinn volt, de mindig volt valami fontosabb, elvégre két hetente van Hobo Klub a Gödörben, őt inkább megnézzük ott. Valahol mégis részben az ő közönsége verődött össze, a vén motorosok között ugyanis nyilván felülreprezentáltak voltak a bluesman-ek, eképpen adott volt a jó hangulat is. Nyilván a régebbi-karcosabb számok jöttek elő, meg pár szám az új albumról, egészében véve jó, de felejthető benyomást nyújtottak.
Utánuk jött az este (és tulajdonképp a fesztivál) fénypontja, a Quimby fellépése. Erre már összeverődött a fesztiválozók nagy része, az alkohol is megtette a hatását, a nap is lement szép lassan (gátlások levetkőzése), szóval végre volt egy kis fesztivál-hangulatom. A zenekar repertoárja és showja nagyjából ugyanaz volt, mint a 2 hete lenyomott óbudai fellépésen, kiegészülve Tibi 37. szülinapjával, Livius minden üres másodpercet megragadott az ünneplésre. Semmi extra, megszokott színvonal, lelkes hallgatóság. A Magam adom alatt két kiskamasz első csókjának is tanúja lehettem, tudtam én, hogy ebben (az új koncertverzió) óriási érzelmek vannak!
hmm, nem mondom, hogy "jó, hogy itthon maradtam", mert ha sokan mentünk volna akkor biztos jó a hangulat, ez már mindegy. Végülis az ár (és az érettségi/vizsgaidőszak valamint a távolság) sejteni engedte, hogy valami ilyesmi lesz a végredmény, és akkor még a legfontosabbat nem is mondtam; ez a fesztivál a Pannónia motorra kívánt emlékezni, tehát a sok motoros róker is borítékolható volt.
Megjegyzés küldése