ezt látni kell: Elzász

Minden utazásom után azt érzem: rövid az élet. Még ha minden lehetőségünk meg is van az akár folyamatos utazásra, nem elég az időnk, hogy minden csodát láthassunk.
Maximalistaként ez fáj, félig idealistaként azért még reménykedem, félig realistaként meg igyekszem a turistáskodás minden pillanatát kiélvezni.

Hogy megértsük - Elzász történelme
Elzász történelme egyhangúnak igazán nem mondható. 2000 évvel ezelőtt kelták lakták, később a rómaiak táboroztak itt. A VI. századtól a francia-német szembenállást jelképezte a terület, az évszázadok során számtalanszor cserélt gazdát. Ennek köszönhetően mindkét kultúrát magába szívta a vidék, noha ma már szinte színtiszta francia a népesség.

Az EU bölcsőjének is mondhatjuk Elzászt, hiszen az évszázados szembenállás után a német-francia megbékélés tekinthető az 1951-ben útjának indult európai integrációs folyamat
kezdő lépésének.

Strasbourg
Ennek fényében Elzász fővárosa, Strasbourg igényét az EU (egyik) fővárosa címére nem lehetett elutasítani, ma itt gyűlik össze az Európai Parlament plenáris ülése. Épületét 1998-ban emelték az Architecture Studio Europe építésziroda tervei alapján.

Strasbourg kettős életet él: az ultramodern építészeti csodák mellett egy, 1988 óta a világörökség részét képező történelmi belvárost látunk.

Strasbourg legszebb házait a Petite France negyedben találjuk, melyet sokan helytelenül Kis Franciaországnak hívnak. Igazi jelentése a magyar franc szóval van kapcsolatban, a középkorban ugyanis ide vitték a fertőző betegeket (a német hatalom a franciáknak tulajdonította a különböző kórokat).

Tipikus faszerkezetes, vályogtéglás vagy vert agyagfalú, cseréptetős házak maradtak fenn százával a folyamatos háborúskodás ellenére. A közeli Vogézek hegységből bőven volt fa utánpótlás, a gyakori földrengések miatt ráadásul jobban kedvelték építési alapanyagnak, mint a kevésbé rugalmas követ. Ráadásul a Rajna évenkénti áradásakor a faszerkezetes házakat egyszerűen lebontották, majd – ideiglenesen, az ár megszűntéig – egy napos munkával egy biztonságos helyen újra felépítették.

A homokkőből épült gótikus katedrálisuk jellegzetesen német mintát követ, 164 méter magas tornyából káprázatos kilátás nyílik az egész városra.

Itt ömlik az Ill folyó a Rajnába, érdemes egy hajós idegenvezetésre befizetni!

Colmar
Colmar csöndesebb polgári város, a kevesebb turista nyugodtabb sétát ígér, érdemes csavarogni itt is. Gondoltátok volna, hogy Győr testvérvárosa?

Híres múzeuma, az Unterlinden múzeum a keltáktól a XIX. századig bezárólag mindennel foglalkozik, szép nagy középkori fegyverarzenáljuk van, érdemes megnézni!

A Königsburgi kastély
A Königsburgi kastély (le chateau de Haut-Koenigsburg) csak egy a térség remek erődítményei közül. A XII. századból való vár öt évszázadon át töltött be védelmi funkciót, utána - romként – magára maradt. 1871-ben, mikor egész Elzász német kézre került, II. Vilmos császár presztízskérdésnek tartotta a vár újbóli felépítését (az építkezést Bodo Ebhardt vezette). A sors furcsa fintoraként az építkezés befejezése után (melynek köszönhetően ma a kora középkori állapotot láthatjuk) 10 évvel a franciák visszakapták a várat.

Riquewihr
Riquewihr egyike Elzász azon kevés városkái közül, melyet nem romboltak le a németek a II. világháborúban. Főutcáját borútnak is hívják, hiszen végig borpincék várják a kóstolni vágyókat.

Másik érdekessége, hogy van egy karácsonyi boltja, mely egész évben karácsonyi dolgokat árul.

Elzászi konyha
Az elzászi konyha különleges ugyan, de nem egetrengető. E téren német hagyományokról beszélhetünk, természetesen ezt a helyiek tagadják, mondván, eredeti francia kulináris élvezetekkel van dolgunk.

Rengeteg káposztát termesztenek, ami az egyik leghíresebb nemzeti eledelükhöz, a choucroute-hoz szükséges: a virslit és a különböző (disznó)húsokat káposztával és főtt krumplival tálalják.

Másik híres ételük a vékony tésztás pizzára emlékeztető tarte flambée. Állítólag középkori elzászi farmerek találmánya: hetente egyszer sütöttek kenyeret, és ezzel a kevés tésztával próbálták ki, hogy elég meleg-e a kemencéjük. Ma is szigorúan kemencében kell sütni, a tésztára tejfölszerű, tejszínes krémet, hagymát és sonkát raknak.

Mindkettőre büszkék, de se a boruk, se a sörük nem valami jó. A boruk magyar voltunk, a sörük Belgium közelsége miatt (sem).
Borból leginkább fehéret készítenek, német fajtákat: rizlinget, traminit.